6. rész

Izzadtan és zihálva ébredtem. Azonnal magamhoz vettem a telefonom és felmentem messenger-re és meglepve néztem a kis készüléket, mert Jae fent volt. Valószínűleg nem kapcsolta ki a wifi-ét és úgy aludt be, vagy pedig tényleg fent van. "Alszol?" pötyögtem be, majd gondolkoztam, van e értelme elküldeni, mert ha alszik, felébresztem és azt nem szeretném. Végül elküldtem neki. Alig lelt el pár perc, jött a válasz."Nem. Te miért nem alszol?" Elmosolyodtam, mert aggódig értem, pedig csak másfél napja vagyunk egy pár. "Nem vagyok jó alvó." Azt hittem nem ír vissza, de megint tévedtem. "Átmenjek?" Elképedtem ezen. "Barom!" Írtam neki vissza. Lementem a konyhába és csináltam magamnak reggelit, miközben szüntelen beszélgettünk. Egyszer-kétszer majdnem kiejtettem a kanalat a kezemből, olyan hülyeségeket írt.
- Jó reggelt. - jött le kócos, égnek álló hajjal dongsaeng. - Mit csinálunk ma? - látszott rajta, hogy még mindig fáradt.
- Kialusszátok magatokat. - erre felderült az arca és visszasietett a szobájába. Elmosogattam és újra a telefonomnak szenteltem a figyelmem, miközben felmentem a szobámba és elterültem az ágyon. Végül én adtam fel és mondtam, írtam azt, hogy abba kéne hagynunk, mert már déli tizenegy van. Viszont addig nem hagyott békén, míg meg nem tudta, hol lakom és este küld értem valakit, és vigyek majd magammal esőkabátot, mert valószínűleg esni fog. Azonnal magam elé vettem a laptopom és nézni kezdtem a mai programokat. Megakadt a szemem egy bejegyzésen. "Ma este a Block B nevezetű fiúbanda egy zártkörű koncertet ad. A jegyek mindössze 5 mp alatt keltek el." Szóval ide akar elvinni a kis sunyi. Féldél volt már, mikor körülnéztem az emeleten, hogy melyik "lányom" mit csinál. Mindkét szobában csak ruhahalmokat láttam és a fürdőből jött a zaj. Vagy inkább civakodás. Amint beértem láttam, hogy egy szemceruzán veszekednek, kiöltözve.
- Hát ti? - hangomra összerezzentek és felém kapták a tekintetük. - Csak nem meg akartatok szökni?
- Neehm~. - felvontam az egyik szemöldököm. - Na jó, de.
- És hova?
- Jimin és V megkértek minket, hogy legyünk náluk a hétvégén. És gondoltuk, te úgyis azzal a Jae izé gyerekkel leszel..
- JaeHyo.
- Igen, vele, átmegyünk hozzájuk. - sóhajtottam, majd bólintottam.
- De most kérem azt a szemceruzát. - vettem ki a kezükből, majd utat törve magamnak kihúztam a szemem, majd otthagytam őket és ismét a szobámba menve én is ruha után kutakodtam. Végül csak kivetem valamit a szekrényből, és magamra rángattam azt.
 A lányok szó nélkül léptek le, csak annyit hallottam, hogy visítanak az ajtó előtt. Lenéztem és kinyitottam az ablakot, kikiabáltam hozzájuk.
- Ha terhesen hozzátok őket vissza, élve nyúzlak meg titeket! Nektek meg jó szórakozást.  - azzal becsuktam az ablakot. Amint hallottam, hogy elhajtottak, lementem és bekapcsoltam a tv-t. Valami zene adóra tettem, ahol épp BigBang Lies-je ment. A kedvencem tőlük. Imádom ezt a dalt. Pont, mikor vége lett a dalnak, csöngettek. Mentem ajtót nyitni, és egy öltönyös úr állt az ajtó előtt.
- Üdvözlöm, Cho EunKyung-ot keresem.
- Jó napot, én lennék az. - hajoltam meg előtte. Az úr elmosolyodott.
- Akkor kérem jöjjön velem. - felkaptam egy pulcsit és már mentem is. Bezártam az ajtót és beszálltam az autóba. A sorőr nem szólt semmit, csak egyszer-kétszer hátrapillantott. Ijesztő egy férfiember, az is biztos. Ahogy az öltöny ráfeszült izmos vállaira. Mikor megérkeztünk, kinyitotta előttem az ajtót, megköszöntem neki, majd elvezetett a fiúk öltözőjéig. Megköszöntem neki a segítséget és kopogás nélkül mentem be. Mind a hét fiú ijedten kapta felém a fejét. Ahogy végignéztem a társaságon, Zico és P.O és egymást csesztették, U-KWon és B Bomb beénekeltek, Kyung pedig az én kedvesem csesztette. Mikor tudatosult magukban, ki vagyok, üdvözöltek, de nem fordítottak felém különösebb figyelmet, aminek kifejezetten örültem. Jae lassan indult meg felém és szédítő mosoly kúszott fel az arcára. Megállt előttem és várt. Szemeit végigfuttatta öltözékemen, majd közelebb lépett, karját derekamra fonta és habozás nélkül megcsókolt. Az első csókunk. A lábujjaimtól a hajszálaimig éreztem a bizsergést. Egy pillanat alatt elfelejtettem mindent, csak az járt a fejemben, hogy milyen jól csókolt, a hasamban pedig a kis pillangók örömtáncot jártak. Bár ez hosszúnak tűnt, alig volt pár másodperc, hála Kyung-nak.

- Vigyázz a csajodra, vagy nemsokára már az én csajom lesz. - vigyorgott.Ő nem válaszolt, csak összeérintette homlokaink és fürkészően nézte szemeim. Kintről hirtelen egy nagy dörgés hallatszott, majd az eső zúgása töltötte be az elcsendesült szobát. Nem sokkal később a fiúk már a színpadon álltak, én pedig a függöny mögül figyeltem Őket. A Her-nél már annyira vizes volt a színpad, hogy csodáltam, hogy egyszer sem estek el, csak csúszkáltak, ami nem kicsit nevettetett meg. Mikor vége lett a dalnak, jöttem rá, hogy ez volt az utolsó dal, és szépen besötétedett, este kilenc körül járt az idő. Lejöttek a fiúk, a rajongók pedig elindultak kifelé a csarnokból. Most nem mentem be az öltözőbe, pedig hívtak. Nem akarok meztelen felsőtesteket nézegetni, mert céklavörös lesz a fejem és Őket ismerve szóvá is tennék, hogy csak nem tetszik amit látok. Megvártam így hát, míg felöltöztek és úgy mentem be. Hajukból még csöpögött a víz. Vicces látványt nyújtott, ahogy a stylist unnie szenvedett P.O-val, hogy maadjon már nyugton, mert így nem tudja megcsinálni a haját.
- Van kedved átjönni a hétvégére? - lépett oda hozzám hirtelen Zico. Értetlenül meredtem rá. - Nem úgy értem. - nevetett, mire durcásan néztem rá. - Hyung miatt,  meg mert meg akarjuk ismerni a mi ulzzang-unk barátnőjét. - kacsintott rám. Pff...
- Rendben, de ha csak akkor, ha nem dobtok ki két perc után.
- Becsszó!. - mondták egyszerre. Mire vállalkoztam én? Bakker.

5. rész

Kedd reggel van és megint ugyanaz, mint tegnap. Koránkelés és gyakorlás. Nem kérdezi meg senki, hogy vagyunk? Hogy bírjuk? Nem, helyette még inkább kemények. Így most olyan, mintha egy lépcső legalján lennénk aminek nem látjuk a tetejét. Még nekikezdeni sem tudunk, akkor hogy az istenbe látnánk a végét?!
- Ms. Cho. - ez a rideg hang visszarántott a való világba. - Kérem ne kalandozzon el a figyelme, és hívatják.
- Igen is. - gyorsan kislisszoltam a próbateremből és nekimentem valakinek, majd felkenődve az ajtónak estem seggre. Megint. Remélem nem Ő az, mert akkor sírva rohannék el. Felnéztem és JaeHyo oppát láttam meg magammal szemben.

- Gyorsabban megtaláltalak mint azt hittem. - mosolygott rám.
- Juppi~, miért kerestél? - tértem egyből a tárgyra.
- Kitalálták. hogy ismerjenek meg az emberek.
- Van egy olyan sejtésem, hogy túl sok köze van hozzád.
- Jól sejted. - jesszum pepi, mit akarnak velünk?!
- Ugye nem?! - akadtam ki, mire ő csak sejtelmesen elmosolyodott. - Ne már, Oppaa~ - kezdtem el neki hisztizni, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul. Felhúzott és az iroda felé indultunk. Kopogott, majd meg se várva a választ benyitott. Köszöntünk, majd leültünk a két fotelbe.
- EunKyung, a lesifotósokat kihasználva mutatunk be téged. - értetlenül néztem a menedzsererekre.
- Randizni fogtok, melyekről képek fognak kiszivárogni, így kénytelenek lesztek közhírré tenni a kapcsolatotokat. - fejtette ki "párom" menedzsere az előbb hallottakat.
- Kérhetnénk pár percet? - JaeHyo kérdése odaláncolt a fotelhoz. Beszélni. Akar. Velem. Kettesben. Már megint az a hülye tinilányérzés. Oppák magunkra hagytak minket. - Figyelj. - kezdte. - Tudom, hogy alig ismerjük egymást, és ha nem akarod, nem kell. Én nem akadályozlak meg a döntésedben, a te döntésed a te felelősséged.
- Ez most úgy hangzott, mintha TE nem akarnád, Oppa. - erre nem szólt semmit, én sem szóltam, csak pár perc múlva nevetésben törtünk ki mindketten. Aranyos nevetés közben. Azt hiszem, Mir-t elég hamar el fogom felejteni, ha JaeHyo oppa ilyen cuki marad. Na meg ha a srácok és a fanok elfogadnak majd.
- JaeHyo, öhm.. mi lesz, ha nem fognak elfogadni? - kérdeztem félénken. Elmosolyodott és mélyen a szemebe nézett, egyszer sem szakítva meg a szemkontaktust.
- Én meg foglak védeni, ahogy azt illik. - Mir csak egy fellángolás lett volna? Nem volt több időm gondolkozni, mert már újra négyen lettünk a helységben. Még beszélgettek velünk, majd visszaküldtek minket a próbaterembe.
- Biztos, hogy ezt akarjuk? - néztem fel rá. Olyan valótlannak tűnik ez az egész kapcsolat dolog.  Hisz Ő mégis csak egy idol, én meg egy gyakornok. Igaz, már nem sokáig, de na! - elmosolyodott és megsimította a karom. Beleborzongtam. Ennyi voltál Mir, már nem érdekelsz. 
 A lányok leesett állal figyelték, ahogy JaeHyo bejön utánam a próbaterembe. Most csak négy órán keresztül nyúzott, legalábbis engem. Miután végeztünk, vettem észre, hogy a tükörből két kíváncsi, várakozó szempár tekint rám vissza. Elmosolyodtam, felé fordultam és lassan odasétáltam hozzá.
- Azt hittem már elmentél. - pislogtam fel rá.
- Miért mentem volna el? Az illetlenség lett volna. - pislogott vissza. - Menj fürödni, büdös vagy. Utána elmegyünk vásárolni, jó?
- Első randi szag? És tapló.
- Ühüm. És én csak az igazat mondtam.- villantotta meg megint a mosolyát.
- Minő meglepetés. - forgattam a szemeim majd otthagytam és elmentem fürödni, ahogy kérte. Visszavenni a büdös, izzadt holmijaim felettébb felemelő érzés. Felhívtam NamJoon-t, hogy ma át tudna-e hozzánk jönni egyedül, mert közbejött nekem valami és nem tudok ma hazamenni. Ő megígérte, hogy egyedül megy, és ha törik, ha szakad a lányokat ágyba teszi, ha kell leüti őket. Ezen mindketten jót nevettünk, majd leraktam és visszamentem a próbaterembe JaeHyo-hoz. Mikor benyitottam, egyből felkapta a fejét és rám mosolygott, mire kihagyott egy ütemet a szívem.
- Mehetünk? - sétált hozzám.
- Persze.
- Ájájájájájj~. - szaladtak oda hozzánk a lányok.
- Hova megyünk?!
- Haza. - feleltem ellentmondást nem tűrően és kifelé vettük az irányt. Amint a lányok beszálltak a kocsiba, JaeHyo feltette a maszkját.
- Gyerünk, vegyünk neked ruhát.
- Ehrg? - felnevetett. - Én is téged.
- Tudom.

 Vagy harminc boltot végigjártunk, de nem találunk olyat, ami neki is tetszik és nekem is. Vagy ami jó lenne rám.

- Vedd fel. - nyomott a kezembe egycsíkos, kötött pulcsit, egy fehér táskát és egy fekete cicanacit. Majd pár pillanattal később egy cipő is járult hozzá. Bementem a fülkébe és felvettem.
- Oppaa~. - szólítottam, hogy bejöhet, ő pedig azonnal így is tett.
- Woaah~ - ámult el Ő is. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - nem vettem le, ő kifizette. - Első randinak megfelel?
- Igen, köszönöm. - öleltem meg. Ő vissza ölelt, majd lementünk a Han folyóhoz és ott néztünk a naplementét. Egy-két rajongó felismerte, de megígértette velük, hogy nem mondanak semmit sem senkinek. Ők pedig rábólintottak és megjegyezték, hogy aranyosak vagyunk együtt.
Ez volt a napom fénypontja. Egy csodás nap, csodás befejezése.

4. rész

A Block B-s oppák után leszívott aggyal baktatok hazafelé. Az utcánkba kanyarodva észreveszek egy alakot, aki a házunk előtt áll. Kalapáló szívvel és félve folytattam utam. Ahogy közelebb értem, már tisztán láttam, ki az. Vagyis, kik. Mir és... és Sulli. Erőt vettem magamon és faarccal, összeszított állkapoccsal álltam meg a kapu előtt. Ők pedig mint két ijedt galamb rebbentek szét értetlenül nézve rám.
- Te? - mintha bűntudatot hallottam volna csengni Mir hangjában. - Hogy kerülsz ide? - Sulli-ra néztem aki nagy nehezen elmosolyodott, pedig látszott rajta, hogy legszívesebben megölne, mert "ismerem" a pasiját.
- Itt lakom, szóval elhúzhattok. Smároljatok másik háznál. - vetettem nekik oda, majd kinyitottam a kaput, becsuktam, majd megvártam míg elmennek és amilyen óvatosan nyitottam be a házba, olyan erővel csaptam is be. Felrohantam a szobámba és bőgni kezdtem. Nem hiszem el... Barátnője van... De hisz nem láttam rajta azt a nyamvadt gyűrűt. Akkor kényszerből lenne vele? Nem, hisz akkor nem lennének együtt. És láttam ahogy ránéz. Szereti Őt. Szereti azt a ribancot. Könnyáztatta szemekkel ültem le az íróasztalomhoz és bekapcsoltam a laptopom. Írni kezdtem. Az írás megnyugtat, főleg, ha a lelki állapotom a mínusz nullán van. Címnek egyből tudtam mit írni. Egy szerencsétlen lány élete. Tökéletes. Első rész... A lány szakít a pasijával, mert megcsalta őt a legjobb barátnőjével. Az este visszalévő részében azt írtam, meg koffein dús italokat ittam. Mikor világosodni kezdett behúztam a sötétítőt és még pluszba le is engedtem a redőnyt. Nem tudom, mennyi idő telt el a cselekedetem óta, csak azt veszem észre, hogy nyílik az ajtóm és bejön valaki.
- Noona? - szólít meg, de mintha egy messzi hang szólított volna. Túl messze volt ahhoz, hogy figyelni tudjak rá. - Noona~! - megragadta a vállam és így kirángatott a gödörből. - Jól vagy?
- Persze, miért ne lennék?
- Mert úgy nézel ki, mint aki nem aludt. - elsétált mellőlem és fényt engedett a szobába.
- Nee~! - ugrottam be az ágyamba és a párnámat a fejemre húztam. - Hagyjatok békén! - nyafogtam.
- Nem. - hallottam meg a két lányt egyszerre.
- Kifelé! - hajítottam feléjük a párnát, de Ők csak elhajoltak és leültek az ágyamra. - Légyszíves, lányok, menjetek ki. Egyedül akarok lenni. - éreztem, hagyok a könnyek megint utat akarnak törni maguknak.
- Pontosan, kifelé. - megragadták a karom és kiráncigáltak az ágyamból, ki a szobámból és egyenesen a fürdőig, ahol megengedték a zuhanyt és a fejem felé tartották. Hideg zuhany, hogy rohadnának meg. Mikor látták, hogy kellőképpen felhúztam magam, nyúlcipőt vettek, én pedig amint elzártam a zuhanyt, utánuk rohantam. Vizesen kergettem őket végig az egész emeleten, le a lépcsőn, a nappalin és a konyhán át, míg az udvaron meglátták a szerelmeiket és mögéjük bújtak.
- Nem maradhattok ott örökké. - vigyorogtam gonoszul, miközben közeledni kezdtem. Ők pedig csak hátráltak és hátráltak, míg el nem értek a medencéhez. Mintha észre sem vették volna, hátráltak tovább és mind a négyen beleestek a medencébe, mire röhögni kezdtem, hogy csak ők lehetnek ilyen szerencsétlenek. A két lány egyként visított fel, jó pár oktávval az eredeti hangjuk felett.
A vasárnap többi része gyorsan eltelt, hétfőn pedig mindhármunk zombi volt a korai kelés miatt.
     Kész a koreográfiánk, gyerünk gyakorolni! Kivételt téve engedtem nekik, hogy kávézzanak. Kényelmesbe öltözve ültünk be a kocsiba, ahol a lányok még aludtam egyet, míg oda nem értünk. Hatkor már bemelegítettünk és neki is álltunk a gyakorlásnak. Szerintem vagy hat órát táncolunk megállás nélkül, mire a végén a lányok már sírva estek össze, hogy elegük van és hát már én is alig álltam a lábamon. Hazaküldtek minkét.
Otthon először mindenki ment fürödni, utána ettük és lefeküdtünk aludni. Holnap olyan izomlázunk lesz....

3. rész

Reggel arra ébredek, hogy veri az eső az ablakot. Kikászálódok az ágyamból és kimegyek, mikor meghallom, hogy a szemközti szobában nagyban megy a menet. Még jó, hogy HyoYeon-nal nincs ilyen gondom. Lent ügyeltem, hogy ne ébresszem fel az ott alvó négy fiút. De  nem sikerült, mert valamelyikükbe sikeresen belerúgtam, aki egy hangosat nyögött, így elindítva az ébredés sorozatot. Én jobbnak láttam beslisszanni a konyhába, és reméltem hogy tovább alszik mindegyik. Csináltam magamnak egy bögre teát, kerestem egy bögrét és kiültem figyelni, ahogy a cseppek szabálytalan eséssel, újabb cseppeket hagynak a medence vizében. Hirtelen ötlettől fogva felrohantam a szobámba, most már ügyelve a vendégeinkre. Előhalásztam a fürdőruhám és egy nagy pólót és ugyanazzal a sebességgel a rohantam vissza a medencéhez és belevetettem magam. Az eső és a klóros víz együtt nem a legjobb párosítás, de nekem most megfelel. Mir-re gondoltam, akinek már a beiratkozásom napján sikerült nekimennem. Ahogy mosolygott, megkérdezte, hogy vagyok. Mikor elegem lett, kiszálltam és rájöttem, hogy nem hoztam ki magammal törcsit. Én így viszont be nem megyek. Nekem kell utána felmosnom, és a lányok is utána folyamatosan azzal idegesítenének, hogy vizesen mennek be. Megálltam az ajtó előtt. levettem a pólóm és kicsavartam, ahogy a hajam is és bementem. HoSeokkal találtam magam szemben, aki elég feltűnően nézett végig.
- Anyukádat nézegesd, ne engem. - erre rögtön arrébb állt. Ahogy bement a konyhába, láttam hogy fogja a hasát. - Bocs, hogy felrúgtalak. - kértem tőle bocsánatot. Értetlenül kapta rám a tekintetét.
- Semmi gond, noona, - de azért láttam rajta, hogy legszívesebben összeszidna mindennek. HyoYeon és TaeHyung kézen fogva jöttek le a lépcsőn. Hyo-ra néztem aki egyből vette a lapot és felment nekem ruháért, míg én fürödtem. Gyorsan beadta a ruhákat majd ki is ment. Én megeresztettem a hideg vizet és próbáltam lenyugodni. Megint Ő jár a fejemben.
- Mit csinálunk ma, hisz elvégre szombat van. - nyújtózkodott egyet a kanapén fekvő golden maknae és hol rám, hol Rap Moon-ra néz.
- Nekünk be kell mennünk. Fel kell venni a lányok szövegét. - erre mindenki elégedetlenül morrant fel. - Sajnálom lányok, mennünk kell. Nam Joon, miután hazaértünk, átvállalod őket, légyszíves?
- Miért, hova mész?! - hangzott fel mind a kilenc ember hangja.
- Block B koncertre. - HyunAh egyből húzta a száját. HyoYeon meg nem reagált különösképp. - Dolgozom, ti hülyék.
- Heh? Mit dolgozol te velük? Csak nem összejöttél valamelyikükkel?
- Nem. Na gyerünk öltözni. Viszlát fiúk. - pateroltam ki őket a házból, a lányok pedig elmentek öltözni. Csináltam nekik szendvicset, majd beülünk a kocsiba, ami már várt minket. A lányok szemében láttam, hogy most utálnak, de leszarom.
- HyunAh, kész a szöveged?
- Is-is.  - nem szóltunk többet egymáshoz. Mikor megéreztünk különváltak útjaink. Én mentem a koreográfushoz, míg a lányok Mr. Lee-t követve mentek felvenni a szövegüket. Ms. Kim-nél gyorsan végeztem, így mentem a lányok után.
- Hogy álltok?
- Nem hajlandóak a munkára. - panaszkodott Oppa. - Megtennéd? - fordult felém.
- Persze, már az is tudom, hogyan vegyem rá őket. Lányok. - szóltam bele a mikrofonba. - Minél előbb kész vagytok ezzel és nekünk is tetszik, mehettek át Monsterékhez. - erre már azon veszekedtek, hogy melyikőjük kezdje. HyunA kezdte, de nem ment neki, így szenvedett vagy három órát. Az utána következő lány is szenvedett. Mikor végeztek, meghallgattuk az egészet, és nagyon jó lett.
Kilőttek az ügynökségből, míg én írtam Kakao-n SeokJin-re, hogy a lányok már úton vannak.
Én hazamentem és átöltöztem.  Ettem és már mehettem is tanulni a mesterektől. A koncert Szöul szívében volt. A rajongók sikolyai és a türelmes várakozásuk reményt ébresztett bennem. Vajon minket is így fognak szeretni? Vagy elbukunk az utolsó akadálynál? A belépőkártyám láttán a gorillák beengedtek és egyikük el is kísért a fiúkig, akik épp az öltözőjükben "készülődtek". Mikor beléptem, mindegyikük rám kapta a tekintetét, amitől nagyon zavarban lettem. Egy tizenhat éves lánynak éreztem magam hirtelen, aki találkozhat az egyik kedvenc bandájával személyesen. Lenyeltem a sikítást és nagy nehezen meghajoltam és köszöntem, ők pedig mint illedelmes banda, visszaköszöntek. Ha én túlélem ezt az estét élve, akkor otthon halok meg. 

2. rész

Reggel a már korábban keltem, mint kellett volna, lementem, megcsinálta a reggeliket, majd futni mentem. Mikor hazaértem, rám fél hét volt. Felébresztettem a lányokat és elmentem zuhanyozni.
Lent a menedzser fogadott.
- Ma csak rád van szükségem, lányok, ti suliba mentek. Te fotózásra mész. - mutatott rám. A senki nem szólt.
Azonban nem fotózásra vittek, hanem be a stúdióba. Egyenesen a stúdiószobáig. Bementem az kis elszigetelt fülkébe, feltettem a fejemre a fejhallgatóm, és azonnal be is nyomták az alapzenéz, majd lehalkították egy kicsit és beleszóltak.
- Próbáljuk meg erre a rap részed, rendben? Már ha tudod fejből. - bólintottam, hogy igen tudom, majd, mikor elindították, csak dőltek belőlem a szavak, melyeket már oly jól tudok, egy két változtatással.

"Lehet kicsit vontatott volt az elején, de gyerünk, kezeket az ég felé. Nem cicababák vagyunk rosszfiú a spanunk. Ha nem jön be ez a style, talán itt az ideje, hogy kiszállj. Berobbantunk, mint egy ágyúgolyó szarunk a szabályokra, az úgy jó. Bulizunk az éjszakában az év minden évszakában. Reggelig tart a buli, néha jó hozzád bújni. De tudd, nem vagyok én Barbie baba ne számíts rózsaszín cuccokra papa. Ne nézz rám azzal a boci szemeiddel, nem hatsz meg, ne felejts, én nem vagyok csitri, aki nyalizik, kivéve, ha másról van szó, ha tudod, mire célzok. Ne félj, nem foglak bántani, tudom, mit csinálok, különben most nem állnék itt előtted. Félsz igaz? Oh, hogy milyen puhány vagy, de én, Én majd megtanítalak a keménységre. Felesleges ide most Jay Oppa Metronome-ja, mi jók vagyunk így, felesleges a csöpögős érzelem. Ha csak a pénzed van, amit fel tudsz mutatni, Baby, inkább menj máshoz udvarolni. A bókokat meg felejtsd el, úgy nem férkőzöl a szívembe."

Két órán keresztül csak a rész felvevésével szórakoztunk, megállás nélkül, majd hirtelen kaptam egy képet. "Nézd kivel találkoztam éneken!!!!!!" Elképzeltem, ahogy dongsaeng szívrohamot kap, majd elszégyelltem magam egyből és reméltem hogy nem kattant rá.
 Még két óra a stúdióban és lassan már éhen veszek. nem csoda hisz fél tizenkettő.
- Szép munka volt, Kyung, kérlek gyere ki és hallgasd meg. - levettem a fejemről a kütyüt, kimentem és meghallgattam.
- Ez jóó~. - köhögtem párat, mert megerőltettem a hangszálaim és már hiányolják a folyadékot. - Kérhetnék egy teát? - nyöszörögtem. Bólintott az egyik srác, majd kiment és pár perc múlva folytatta is a munkáját, míg én a teám iszogattam.
- Menjünk enni. - áll fel a keverőpult mellől oppa és lementünk enni. Nem hagyta, hogy kifizessem a kajám. Jóllakva mentünk vissza a stúdióba.
- Van még valami dolgom?
- Nincs. - ennyi volt, hazavittek. Otthon ebédet csináltam, majd bementem a könyvszobába és olvasni kezdtem. Sorra olvastam ki őket, arra lettem figyelmes, hogy túl nagy hangzavar van a nappaliban. Kimentem, hogy megnézzem mi az, azonban megtorpantam a küszöbön. A becsukódó ajtó kényszerített arra, hogy továbbmenjek.

- Annyong. - köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. EunKyung vagyok. - hajolok meg előttük. Ezután nem fordítanak rám különösebb figyelmet, csak NamJoon jön oda hozzám.
- Kérdezhetek valamit, mint leader a leader-től?
- Persze.
- Miért pont te? Hisz mellettük inkább te tűnsz a legfiatalabbnak. Vagyis, miért?
- Gyere, megmutatom a szobám. - erre felkaptam a fejem és a két személy felé néztem.
- HyunAh. Itt. Lent. Maradtok. - néztem mélyen a szemébe. - Amint megírtad a leckéd, felőlem szétszakíthat Jimin. - erre felcsillantak a szemei. NamJoon felé fordultam. - Már érted, Nam Joon?
- Igen. Amúgy, hogy-hogy nem Oppának hívsz, mint Ők ketten?
- Mert idősebb vagyok nálatok.  - erre értetlenül nézett felém. - Huszonkettő vagyok. - erre mind a hét fiú értetlenül nézett rám. Leültem a kanapéra és néztem, ahogy a két barátnőm bepasizik, én meg facér maradok. Juppii~

1. rész

Alig van vissza pár hónap van a debütálásunkig, és mindenki olyan az ügynökségnél, mint a mérgezett egér. Az AOA-s unnie-k mindenben segítenek, ha szólunk nekik. A menedzserünk pedig egyre inkább sürget minket a debüt-dalunk leadásával, aminek még neki sem álltunk.
Ma kapjuk meg a dormunkat, és izgatottan várjuk. A menedzser azt mondta, hogy ez a kiadó nem szereti a kezdetleges, kicsi dormokat, ezért kapunk egy normálisat és nem kell majd később költöztünk.
- Köszönjük szépen, oppa. - hajoltam meg a menedzser előtt mélyen meghajolva azzal mutatva ki mély tiszteletem és köszönetem.
- Ugyan, semmiség, gyerekek. - intett kezével, hogy kövessük. Mi engedelmeskedtünk és beültünk a kocsiba. Mikor megérkeztünk a kis lakónegyedbe, meglepetten vettem észre, hogy a ház, ahova leparkoltunk egy emeletes, kertes ház, melynek az udvarában volt egy medence, amitől HyunAh egyből fellelkesült, hogy tud majd medencés bulikat tartani, erre csak oppa lehurrogta, hogy ahhoz az Ő és az Én beleegyezésem is kell, de ez sem vette el a kedvét. A földszinten volt a konyha a nappali, egy fürdőszoba, és egy könyves kuckó és én már el is döntöttem, hogy az időm nagy részét ott fogom töltetni. Az emeleten volt három háló és két fürdő. Az egyik egy visszafogottabb szobából nyílt, az kisebb volt, mint a másik kettő. Ez értendő a szobára és a fürdőre is, ezért nagy nehezen rávettem HyunAh-t, hogy aludjon HyoYeonnal, már ha lesz olyan este, amikor nem fekteti magát vízszintesbe. Ezért nagy valószínűséggel én fogok majd aludni Hyo-val. Arra viszont egyikőnk sem számított, hogy nekem adják a vendégszoba kulcsát.
  Egy hónap telt el a beköltözés óta, de alig vagyunk otthon. A folyamatos gyakorlás és gyakorlás még elviselhető, de az, hogy alig alszunk, egyre jobban megvisel minket.
- Unnie. - törtem meg a közénk beállt csendet Hyo.
- Igen? - ittam bele a kávémba reggel lévén. A kávémra nézett. - Nem kapsz.
- Nem azt akartam. - a kezembe nyomta a jegyzetfüzetét. - Ez a szövegem. Átnézed, mielőtt leadod, ugye?
- Persze?
- Most már kaphatok kávét?
- Nem. Kiskorú vagy még. Nem kapsz kávét.
- Unnieeem~! - kezdett el hisztizni.
- Nem.
- Mit nem? - jött be a konyhába a maknae és önteni akart magának kávét, mire a velem szemben ülő lány felmorrant. Elvettem tőle a kávéfőzőt. - Héé~
- Nem kapsz. Túl kicsi vagy még hozzá. Készüljetek, nemsokára indulnunk kell.
- Hova?! - akadtak ki egyszerre.
- Suliba. Hova máshova? Be kell iratkoznunk az új sulinkba.
- Új suli?!
- Aha, kötelező egyenruhával.
- E-Egyenruha? Ugye most csak szórakozol velem, unniem?
- Nem, úgyhogy gyerünk, Mr Lee, nem sokára itt lesz az egyenruháinkkal. - erre olyan fejet vágtak, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül. - Hülyék, nincs egyenruha. - megvártam a reakciójukat, ami elég röhejes volt, majd felmentem öltözni. Elég sokáig csak nézegettem a ruháim, majd kikaptam pár göncöt és magamra rángattam.
- Noonaaaa~. - rontott be a szobámba Hyoyeon. - Segíts, nem tudom mit vegyek fel. - sopánkodott.
- Gyere. - néztem végig rajta, majd a kezébe nyomtam egy koptatott farmert, egy fekete ujjatlant és egy fekete bőrcsekit.  - Ez jó?
- Igen, köszönöm unniem. - azzal kiment. Én pedig lementem, pont mikor csöngettek. Ajtót nyitottan és nem lepődtem meg. A menedzser állt az ajtó előtt. Behívtam és megkínáltam egy csésze kávéval, amit elfogadott, majd beszélgetni kezdtünk. Inkább arról beszélgettünk, hogy milyen legyen majd a videoklipp, és hogy állunk a szövegekkel. Elégedett volt, mikor megmondtam neki, hogy már csak a refrén és a maknae része van vissza. Valamint azt is megbeszéltünk, hogy mivel a szöveg nem épp gyerekeknek való, ezért a felső korosztály lesz a mi reszortunk.  Mikor a lányok is lejöttek, meg sem lepődtünk HyunAh ruháján, inkább csak beültünk a kocsiba és az iskola felé hajtottunk. Az út kb olyan fél órát vett igénybe. Mikor odaértünk és kiszálltunk, mindenki megnézett minket. Hyo és én én, inkább összehúztuk magunkat, míg HyunAh az ő szokásos módján élvezte, hogy mindenki minket néz.
Mikor megvolt a beiratkozás, fellélegezve mentem ki az igazgatóiból, nem figyelve magam elé. Hirtelen egy mellkasnak ütköztem és hátraestem. A kőfal mellkasú fiú leguggolt mellém, és aggódva nézett rám. Én is hozom a magam formáját! Sikeresen nekimentem az MBLAQ maknae-jának.  Szőke tincsei arcába lógtak. Szürke zakót, fekete, élre vasalt nadrágot és egy fehér ujjatlant viselt. Fekete szemei rabul ejtettek.
- Jól vagy? - szólított meg. Bólogattam párat, mert beszélni nem tudtam, akkora gombóc nőtt a torkomban. Segített felállni, ahogy kezünk összeért, mintha villámok pattantak volna kettőnk közt. Ijedten kaptam el a kezem és arcom takartam el vele inkább.
- Biztos jól vagy?
- I-igen. - szólaltam meg halkan. - Bocsánat, hogy neked mentem. - hajoltam meg előtte. Oké, fix, hogy ég az arcom.
- Semmi gond. - hallottam, hogy mosolyog. Öhhmm.. Mr. Tökély, igenis van gond! Beléd estem. Amint kijöttek a többiek, azonnal a kijárat felé vonszoltam őket.
Otthon bezárkóztam a szobámba és az istenért nem jöttem onnét ki. Ez a nap is jóra sikerült.