3. rész

Reggel arra ébredek, hogy veri az eső az ablakot. Kikászálódok az ágyamból és kimegyek, mikor meghallom, hogy a szemközti szobában nagyban megy a menet. Még jó, hogy HyoYeon-nal nincs ilyen gondom. Lent ügyeltem, hogy ne ébresszem fel az ott alvó négy fiút. De  nem sikerült, mert valamelyikükbe sikeresen belerúgtam, aki egy hangosat nyögött, így elindítva az ébredés sorozatot. Én jobbnak láttam beslisszanni a konyhába, és reméltem hogy tovább alszik mindegyik. Csináltam magamnak egy bögre teát, kerestem egy bögrét és kiültem figyelni, ahogy a cseppek szabálytalan eséssel, újabb cseppeket hagynak a medence vizében. Hirtelen ötlettől fogva felrohantam a szobámba, most már ügyelve a vendégeinkre. Előhalásztam a fürdőruhám és egy nagy pólót és ugyanazzal a sebességgel a rohantam vissza a medencéhez és belevetettem magam. Az eső és a klóros víz együtt nem a legjobb párosítás, de nekem most megfelel. Mir-re gondoltam, akinek már a beiratkozásom napján sikerült nekimennem. Ahogy mosolygott, megkérdezte, hogy vagyok. Mikor elegem lett, kiszálltam és rájöttem, hogy nem hoztam ki magammal törcsit. Én így viszont be nem megyek. Nekem kell utána felmosnom, és a lányok is utána folyamatosan azzal idegesítenének, hogy vizesen mennek be. Megálltam az ajtó előtt. levettem a pólóm és kicsavartam, ahogy a hajam is és bementem. HoSeokkal találtam magam szemben, aki elég feltűnően nézett végig.
- Anyukádat nézegesd, ne engem. - erre rögtön arrébb állt. Ahogy bement a konyhába, láttam hogy fogja a hasát. - Bocs, hogy felrúgtalak. - kértem tőle bocsánatot. Értetlenül kapta rám a tekintetét.
- Semmi gond, noona, - de azért láttam rajta, hogy legszívesebben összeszidna mindennek. HyoYeon és TaeHyung kézen fogva jöttek le a lépcsőn. Hyo-ra néztem aki egyből vette a lapot és felment nekem ruháért, míg én fürödtem. Gyorsan beadta a ruhákat majd ki is ment. Én megeresztettem a hideg vizet és próbáltam lenyugodni. Megint Ő jár a fejemben.
- Mit csinálunk ma, hisz elvégre szombat van. - nyújtózkodott egyet a kanapén fekvő golden maknae és hol rám, hol Rap Moon-ra néz.
- Nekünk be kell mennünk. Fel kell venni a lányok szövegét. - erre mindenki elégedetlenül morrant fel. - Sajnálom lányok, mennünk kell. Nam Joon, miután hazaértünk, átvállalod őket, légyszíves?
- Miért, hova mész?! - hangzott fel mind a kilenc ember hangja.
- Block B koncertre. - HyunAh egyből húzta a száját. HyoYeon meg nem reagált különösképp. - Dolgozom, ti hülyék.
- Heh? Mit dolgozol te velük? Csak nem összejöttél valamelyikükkel?
- Nem. Na gyerünk öltözni. Viszlát fiúk. - pateroltam ki őket a házból, a lányok pedig elmentek öltözni. Csináltam nekik szendvicset, majd beülünk a kocsiba, ami már várt minket. A lányok szemében láttam, hogy most utálnak, de leszarom.
- HyunAh, kész a szöveged?
- Is-is.  - nem szóltunk többet egymáshoz. Mikor megéreztünk különváltak útjaink. Én mentem a koreográfushoz, míg a lányok Mr. Lee-t követve mentek felvenni a szövegüket. Ms. Kim-nél gyorsan végeztem, így mentem a lányok után.
- Hogy álltok?
- Nem hajlandóak a munkára. - panaszkodott Oppa. - Megtennéd? - fordult felém.
- Persze, már az is tudom, hogyan vegyem rá őket. Lányok. - szóltam bele a mikrofonba. - Minél előbb kész vagytok ezzel és nekünk is tetszik, mehettek át Monsterékhez. - erre már azon veszekedtek, hogy melyikőjük kezdje. HyunA kezdte, de nem ment neki, így szenvedett vagy három órát. Az utána következő lány is szenvedett. Mikor végeztek, meghallgattuk az egészet, és nagyon jó lett.
Kilőttek az ügynökségből, míg én írtam Kakao-n SeokJin-re, hogy a lányok már úton vannak.
Én hazamentem és átöltöztem.  Ettem és már mehettem is tanulni a mesterektől. A koncert Szöul szívében volt. A rajongók sikolyai és a türelmes várakozásuk reményt ébresztett bennem. Vajon minket is így fognak szeretni? Vagy elbukunk az utolsó akadálynál? A belépőkártyám láttán a gorillák beengedtek és egyikük el is kísért a fiúkig, akik épp az öltözőjükben "készülődtek". Mikor beléptem, mindegyikük rám kapta a tekintetét, amitől nagyon zavarban lettem. Egy tizenhat éves lánynak éreztem magam hirtelen, aki találkozhat az egyik kedvenc bandájával személyesen. Lenyeltem a sikítást és nagy nehezen meghajoltam és köszöntem, ők pedig mint illedelmes banda, visszaköszöntek. Ha én túlélem ezt az estét élve, akkor otthon halok meg.