Reggel a már korábban keltem, mint kellett volna, lementem, megcsinálta a reggeliket, majd futni mentem. Mikor hazaértem, rám fél hét volt. Felébresztettem a lányokat és elmentem zuhanyozni.
Lent a menedzser fogadott.
- Ma csak rád van szükségem, lányok, ti suliba mentek. Te fotózásra mész. - mutatott rám. A senki nem szólt.
Azonban nem fotózásra vittek, hanem be a stúdióba. Egyenesen a stúdiószobáig. Bementem az kis elszigetelt fülkébe, feltettem a fejemre a fejhallgatóm, és azonnal be is nyomták az alapzenéz, majd lehalkították egy kicsit és beleszóltak.
- Próbáljuk meg erre a rap részed, rendben? Már ha tudod fejből. - bólintottam, hogy igen tudom, majd, mikor elindították, csak dőltek belőlem a szavak, melyeket már oly jól tudok, egy két változtatással.
"Lehet kicsit vontatott volt az elején, de gyerünk, kezeket az ég felé. Nem cicababák vagyunk rosszfiú a spanunk. Ha nem jön be ez a style, talán itt az ideje, hogy kiszállj. Berobbantunk, mint egy ágyúgolyó szarunk a szabályokra, az úgy jó. Bulizunk az éjszakában az év minden évszakában. Reggelig tart a buli, néha jó hozzád bújni. De tudd, nem vagyok én Barbie baba ne számíts rózsaszín cuccokra papa. Ne nézz rám azzal a boci szemeiddel, nem hatsz meg, ne felejts, én nem vagyok csitri, aki nyalizik, kivéve, ha másról van szó, ha tudod, mire célzok. Ne félj, nem foglak bántani, tudom, mit csinálok, különben most nem állnék itt előtted. Félsz igaz? Oh, hogy milyen puhány vagy, de én, Én majd megtanítalak a keménységre. Felesleges ide most Jay Oppa Metronome-ja, mi jók vagyunk így, felesleges a csöpögős érzelem. Ha csak a pénzed van, amit fel tudsz mutatni, Baby, inkább menj máshoz udvarolni. A bókokat meg felejtsd el, úgy nem férkőzöl a szívembe."
Még két óra a stúdióban és lassan már éhen veszek. nem csoda hisz fél tizenkettő.
- Szép munka volt, Kyung, kérlek gyere ki és hallgasd meg. - levettem a fejemről a kütyüt, kimentem és meghallgattam.
- Ez jóó~. - köhögtem párat, mert megerőltettem a hangszálaim és már hiányolják a folyadékot. - Kérhetnék egy teát? - nyöszörögtem. Bólintott az egyik srác, majd kiment és pár perc múlva folytatta is a munkáját, míg én a teám iszogattam.
- Menjünk enni. - áll fel a keverőpult mellől oppa és lementünk enni. Nem hagyta, hogy kifizessem a kajám. Jóllakva mentünk vissza a stúdióba.
- Van még valami dolgom?
- Nincs. - ennyi volt, hazavittek. Otthon ebédet csináltam, majd bementem a könyvszobába és olvasni kezdtem. Sorra olvastam ki őket, arra lettem figyelmes, hogy túl nagy hangzavar van a nappaliban. Kimentem, hogy megnézzem mi az, azonban megtorpantam a küszöbön. A becsukódó ajtó kényszerített arra, hogy továbbmenjek.
- Sziasztok. EunKyung vagyok. - hajolok meg előttük. Ezután nem fordítanak rám különösebb figyelmet, csak NamJoon jön oda hozzám.
- Kérdezhetek valamit, mint leader a leader-től?
- Persze.
- Miért pont te? Hisz mellettük inkább te tűnsz a legfiatalabbnak. Vagyis, miért?
- Gyere, megmutatom a szobám. - erre felkaptam a fejem és a két személy felé néztem.
- HyunAh. Itt. Lent. Maradtok. - néztem mélyen a szemébe. - Amint megírtad a leckéd, felőlem szétszakíthat Jimin. - erre felcsillantak a szemei. NamJoon felé fordultam. - Már érted, Nam Joon?
- Igen. Amúgy, hogy-hogy nem Oppának hívsz, mint Ők ketten?
- Mert idősebb vagyok nálatok. - erre értetlenül nézett felém. - Huszonkettő vagyok. - erre mind a hét fiú értetlenül nézett rám. Leültem a kanapéra és néztem, ahogy a két barátnőm bepasizik, én meg facér maradok. Juppii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése