1. rész

Alig van vissza pár hónap van a debütálásunkig, és mindenki olyan az ügynökségnél, mint a mérgezett egér. Az AOA-s unnie-k mindenben segítenek, ha szólunk nekik. A menedzserünk pedig egyre inkább sürget minket a debüt-dalunk leadásával, aminek még neki sem álltunk.
Ma kapjuk meg a dormunkat, és izgatottan várjuk. A menedzser azt mondta, hogy ez a kiadó nem szereti a kezdetleges, kicsi dormokat, ezért kapunk egy normálisat és nem kell majd később költöztünk.
- Köszönjük szépen, oppa. - hajoltam meg a menedzser előtt mélyen meghajolva azzal mutatva ki mély tiszteletem és köszönetem.
- Ugyan, semmiség, gyerekek. - intett kezével, hogy kövessük. Mi engedelmeskedtünk és beültünk a kocsiba. Mikor megérkeztünk a kis lakónegyedbe, meglepetten vettem észre, hogy a ház, ahova leparkoltunk egy emeletes, kertes ház, melynek az udvarában volt egy medence, amitől HyunAh egyből fellelkesült, hogy tud majd medencés bulikat tartani, erre csak oppa lehurrogta, hogy ahhoz az Ő és az Én beleegyezésem is kell, de ez sem vette el a kedvét. A földszinten volt a konyha a nappali, egy fürdőszoba, és egy könyves kuckó és én már el is döntöttem, hogy az időm nagy részét ott fogom töltetni. Az emeleten volt három háló és két fürdő. Az egyik egy visszafogottabb szobából nyílt, az kisebb volt, mint a másik kettő. Ez értendő a szobára és a fürdőre is, ezért nagy nehezen rávettem HyunAh-t, hogy aludjon HyoYeonnal, már ha lesz olyan este, amikor nem fekteti magát vízszintesbe. Ezért nagy valószínűséggel én fogok majd aludni Hyo-val. Arra viszont egyikőnk sem számított, hogy nekem adják a vendégszoba kulcsát.
  Egy hónap telt el a beköltözés óta, de alig vagyunk otthon. A folyamatos gyakorlás és gyakorlás még elviselhető, de az, hogy alig alszunk, egyre jobban megvisel minket.
- Unnie. - törtem meg a közénk beállt csendet Hyo.
- Igen? - ittam bele a kávémba reggel lévén. A kávémra nézett. - Nem kapsz.
- Nem azt akartam. - a kezembe nyomta a jegyzetfüzetét. - Ez a szövegem. Átnézed, mielőtt leadod, ugye?
- Persze?
- Most már kaphatok kávét?
- Nem. Kiskorú vagy még. Nem kapsz kávét.
- Unnieeem~! - kezdett el hisztizni.
- Nem.
- Mit nem? - jött be a konyhába a maknae és önteni akart magának kávét, mire a velem szemben ülő lány felmorrant. Elvettem tőle a kávéfőzőt. - Héé~
- Nem kapsz. Túl kicsi vagy még hozzá. Készüljetek, nemsokára indulnunk kell.
- Hova?! - akadtak ki egyszerre.
- Suliba. Hova máshova? Be kell iratkoznunk az új sulinkba.
- Új suli?!
- Aha, kötelező egyenruhával.
- E-Egyenruha? Ugye most csak szórakozol velem, unniem?
- Nem, úgyhogy gyerünk, Mr Lee, nem sokára itt lesz az egyenruháinkkal. - erre olyan fejet vágtak, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül. - Hülyék, nincs egyenruha. - megvártam a reakciójukat, ami elég röhejes volt, majd felmentem öltözni. Elég sokáig csak nézegettem a ruháim, majd kikaptam pár göncöt és magamra rángattam.
- Noonaaaa~. - rontott be a szobámba Hyoyeon. - Segíts, nem tudom mit vegyek fel. - sopánkodott.
- Gyere. - néztem végig rajta, majd a kezébe nyomtam egy koptatott farmert, egy fekete ujjatlant és egy fekete bőrcsekit.  - Ez jó?
- Igen, köszönöm unniem. - azzal kiment. Én pedig lementem, pont mikor csöngettek. Ajtót nyitottan és nem lepődtem meg. A menedzser állt az ajtó előtt. Behívtam és megkínáltam egy csésze kávéval, amit elfogadott, majd beszélgetni kezdtünk. Inkább arról beszélgettünk, hogy milyen legyen majd a videoklipp, és hogy állunk a szövegekkel. Elégedett volt, mikor megmondtam neki, hogy már csak a refrén és a maknae része van vissza. Valamint azt is megbeszéltünk, hogy mivel a szöveg nem épp gyerekeknek való, ezért a felső korosztály lesz a mi reszortunk.  Mikor a lányok is lejöttek, meg sem lepődtünk HyunAh ruháján, inkább csak beültünk a kocsiba és az iskola felé hajtottunk. Az út kb olyan fél órát vett igénybe. Mikor odaértünk és kiszálltunk, mindenki megnézett minket. Hyo és én én, inkább összehúztuk magunkat, míg HyunAh az ő szokásos módján élvezte, hogy mindenki minket néz.
Mikor megvolt a beiratkozás, fellélegezve mentem ki az igazgatóiból, nem figyelve magam elé. Hirtelen egy mellkasnak ütköztem és hátraestem. A kőfal mellkasú fiú leguggolt mellém, és aggódva nézett rám. Én is hozom a magam formáját! Sikeresen nekimentem az MBLAQ maknae-jának.  Szőke tincsei arcába lógtak. Szürke zakót, fekete, élre vasalt nadrágot és egy fehér ujjatlant viselt. Fekete szemei rabul ejtettek.
- Jól vagy? - szólított meg. Bólogattam párat, mert beszélni nem tudtam, akkora gombóc nőtt a torkomban. Segített felállni, ahogy kezünk összeért, mintha villámok pattantak volna kettőnk közt. Ijedten kaptam el a kezem és arcom takartam el vele inkább.
- Biztos jól vagy?
- I-igen. - szólaltam meg halkan. - Bocsánat, hogy neked mentem. - hajoltam meg előtte. Oké, fix, hogy ég az arcom.
- Semmi gond. - hallottam, hogy mosolyog. Öhhmm.. Mr. Tökély, igenis van gond! Beléd estem. Amint kijöttek a többiek, azonnal a kijárat felé vonszoltam őket.
Otthon bezárkóztam a szobámba és az istenért nem jöttem onnét ki. Ez a nap is jóra sikerült.