5. rész

Kedd reggel van és megint ugyanaz, mint tegnap. Koránkelés és gyakorlás. Nem kérdezi meg senki, hogy vagyunk? Hogy bírjuk? Nem, helyette még inkább kemények. Így most olyan, mintha egy lépcső legalján lennénk aminek nem látjuk a tetejét. Még nekikezdeni sem tudunk, akkor hogy az istenbe látnánk a végét?!
- Ms. Cho. - ez a rideg hang visszarántott a való világba. - Kérem ne kalandozzon el a figyelme, és hívatják.
- Igen is. - gyorsan kislisszoltam a próbateremből és nekimentem valakinek, majd felkenődve az ajtónak estem seggre. Megint. Remélem nem Ő az, mert akkor sírva rohannék el. Felnéztem és JaeHyo oppát láttam meg magammal szemben.

- Gyorsabban megtaláltalak mint azt hittem. - mosolygott rám.
- Juppi~, miért kerestél? - tértem egyből a tárgyra.
- Kitalálták. hogy ismerjenek meg az emberek.
- Van egy olyan sejtésem, hogy túl sok köze van hozzád.
- Jól sejted. - jesszum pepi, mit akarnak velünk?!
- Ugye nem?! - akadtam ki, mire ő csak sejtelmesen elmosolyodott. - Ne már, Oppaa~ - kezdtem el neki hisztizni, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul. Felhúzott és az iroda felé indultunk. Kopogott, majd meg se várva a választ benyitott. Köszöntünk, majd leültünk a két fotelbe.
- EunKyung, a lesifotósokat kihasználva mutatunk be téged. - értetlenül néztem a menedzsererekre.
- Randizni fogtok, melyekről képek fognak kiszivárogni, így kénytelenek lesztek közhírré tenni a kapcsolatotokat. - fejtette ki "párom" menedzsere az előbb hallottakat.
- Kérhetnénk pár percet? - JaeHyo kérdése odaláncolt a fotelhoz. Beszélni. Akar. Velem. Kettesben. Már megint az a hülye tinilányérzés. Oppák magunkra hagytak minket. - Figyelj. - kezdte. - Tudom, hogy alig ismerjük egymást, és ha nem akarod, nem kell. Én nem akadályozlak meg a döntésedben, a te döntésed a te felelősséged.
- Ez most úgy hangzott, mintha TE nem akarnád, Oppa. - erre nem szólt semmit, én sem szóltam, csak pár perc múlva nevetésben törtünk ki mindketten. Aranyos nevetés közben. Azt hiszem, Mir-t elég hamar el fogom felejteni, ha JaeHyo oppa ilyen cuki marad. Na meg ha a srácok és a fanok elfogadnak majd.
- JaeHyo, öhm.. mi lesz, ha nem fognak elfogadni? - kérdeztem félénken. Elmosolyodott és mélyen a szemebe nézett, egyszer sem szakítva meg a szemkontaktust.
- Én meg foglak védeni, ahogy azt illik. - Mir csak egy fellángolás lett volna? Nem volt több időm gondolkozni, mert már újra négyen lettünk a helységben. Még beszélgettek velünk, majd visszaküldtek minket a próbaterembe.
- Biztos, hogy ezt akarjuk? - néztem fel rá. Olyan valótlannak tűnik ez az egész kapcsolat dolog.  Hisz Ő mégis csak egy idol, én meg egy gyakornok. Igaz, már nem sokáig, de na! - elmosolyodott és megsimította a karom. Beleborzongtam. Ennyi voltál Mir, már nem érdekelsz. 
 A lányok leesett állal figyelték, ahogy JaeHyo bejön utánam a próbaterembe. Most csak négy órán keresztül nyúzott, legalábbis engem. Miután végeztünk, vettem észre, hogy a tükörből két kíváncsi, várakozó szempár tekint rám vissza. Elmosolyodtam, felé fordultam és lassan odasétáltam hozzá.
- Azt hittem már elmentél. - pislogtam fel rá.
- Miért mentem volna el? Az illetlenség lett volna. - pislogott vissza. - Menj fürödni, büdös vagy. Utána elmegyünk vásárolni, jó?
- Első randi szag? És tapló.
- Ühüm. És én csak az igazat mondtam.- villantotta meg megint a mosolyát.
- Minő meglepetés. - forgattam a szemeim majd otthagytam és elmentem fürödni, ahogy kérte. Visszavenni a büdös, izzadt holmijaim felettébb felemelő érzés. Felhívtam NamJoon-t, hogy ma át tudna-e hozzánk jönni egyedül, mert közbejött nekem valami és nem tudok ma hazamenni. Ő megígérte, hogy egyedül megy, és ha törik, ha szakad a lányokat ágyba teszi, ha kell leüti őket. Ezen mindketten jót nevettünk, majd leraktam és visszamentem a próbaterembe JaeHyo-hoz. Mikor benyitottam, egyből felkapta a fejét és rám mosolygott, mire kihagyott egy ütemet a szívem.
- Mehetünk? - sétált hozzám.
- Persze.
- Ájájájájájj~. - szaladtak oda hozzánk a lányok.
- Hova megyünk?!
- Haza. - feleltem ellentmondást nem tűrően és kifelé vettük az irányt. Amint a lányok beszálltak a kocsiba, JaeHyo feltette a maszkját.
- Gyerünk, vegyünk neked ruhát.
- Ehrg? - felnevetett. - Én is téged.
- Tudom.

 Vagy harminc boltot végigjártunk, de nem találunk olyat, ami neki is tetszik és nekem is. Vagy ami jó lenne rám.

- Vedd fel. - nyomott a kezembe egycsíkos, kötött pulcsit, egy fehér táskát és egy fekete cicanacit. Majd pár pillanattal később egy cipő is járult hozzá. Bementem a fülkébe és felvettem.
- Oppaa~. - szólítottam, hogy bejöhet, ő pedig azonnal így is tett.
- Woaah~ - ámult el Ő is. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - nem vettem le, ő kifizette. - Első randinak megfelel?
- Igen, köszönöm. - öleltem meg. Ő vissza ölelt, majd lementünk a Han folyóhoz és ott néztünk a naplementét. Egy-két rajongó felismerte, de megígértette velük, hogy nem mondanak semmit sem senkinek. Ők pedig rábólintottak és megjegyezték, hogy aranyosak vagyunk együtt.
Ez volt a napom fénypontja. Egy csodás nap, csodás befejezése.